Hét nap Éden blog

Stella Clavisque Maris Indici, vagyis az Indiai óceán kulcsa és csillaga – ez Mauritius.

Facebook

Dertour

Friss topikok

Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Ahol a pompa szomszédja a szegénység

2012.07.24. 17:03 MDavid89

Megannyi ellentét egy apró fővárosban, csipkézett hegycsúcsok és a sziget legszebb zöld gyepe – ez már az igazi nyugati oldal.

Elérkezett az ötödik nap reggele, túl voltunk tehát a teljes út felén. De nem csak napok, a kilométerek is múltak mögöttünk, ezt pedig remekül éreztették azok az óceánjárók, melyeket éjszakai szállodánk partjáról figyeltünk. Az óriási hajók mind a főváros, Port Louis kikötőjébe tartottak.

hajó a naplementében.JPG

Vasárnapi szállásunk, az Angsana mindössze öt-hat kilométerre volt a várostól, így amikor buszunkkal elindultunk felé hétfő reggel, rövid idő után elértük a peremét. A belvárosba vezető úton kisebb forgalmi dugó várt, amivel itt találkoztunk először a szigeten, a lassú araszolás közben pedig volt alkalom alaposabban szemügyre venni a helyi közlekedést, az autóparkot. Az már közvetlen az érkezés után szembetűnt, hogy a mauritiusi autósok kulturáltak, és a későbbi tapasztalat ez volt. Eddig ugyan csak kis településeken mentünk át, ahol fekvőrendőr fekvőrendőrt ér, a sebességhatárok pedig alacsonyak, ezt azonban a helyi sofőrök jól tolerálják. A dugóban sem akadtak vadul tolakodók, akik a másikat letolva keresnek helyet a gyorsabb sávban. Nem meglepő módon az autók java japán, de a francia márkák is szép számban vannak jelen. Előbbi valószínű annak köszönhető, hogy a keletről nyugatra haladó szállítóhajók kis kitérővel leraknak itt a rakományból, míg utóbbi talán a jó francia kapcsolatok miatt alakult így.

Sajnos azt sem nem volt nehéz észrevenni, hogy az egyébként szép számú felsőkategóriás autókban fehérek, míg lepukkantabb, átlag tizenöt éves autókban az indiaiak és kreolok ültek. Úgy tűnik, hiába telt el annyi év a rabszolgák felszabadítása, és a gyarmati idők rendszere óta, a társadalmi rétegződés sajnos még mindig így nyilvánul meg.

Caudan Waterfront.JPG

A Caudan Waterfront nevű városrészen cseréltük a buszt sétára. Ez egy tiszta, gazdag és modern környék, kaszinóval, éttermekkel, mozival, jó hotelokkal és üzletekkel. Közvetlenül a kikötő mellett terül el, és ha az ember csak ennyit látna Mauritiusból, az is lehet, hogy Monacóban hinné magát.

Rögtön a Caudan peremén áll a Blue Penny Museum, ahol egy-egy vörös és kék Mauritius bélyeg van kiállítva, melyek a szigeten egyedül itt nézhetők meg. Nekünk sajnos kevés időnk volt ahhoz, hogy mindent sorba ejtsünk, így a múzeum helyett inkább mentünk tovább, a Caudanon át egyenesen a város piaca felé. Ahogy elértük az új negyed szélét, fokozatosan csökkent a pompa és nőtt a szegénység. Mintha egy másik országba léptünk volna át azalatt a pár perc alatt. Noha a nyomortól a piac még messze volt ugyan, a szagok és a higiénia miatt már újra Afrikában éreztük magunkat.

port louis street.JPG

Az utakon látott kettősségnek itt már nyoma sem volt. A piac és környéke az a hely Port Louis-ban, ahova még a turisták sem mind merészkednek be, a tehetősebb helyieknek pedig eszébe se jut. Idegenvezetőnk figyelmeztetett is, hogy az értékekre vigyázzunk. Közbiztonsága persze még így sincs elmaradva Nápolyétól vagy Rómáétól, de a szigeten eddig tapasztaltaktól merőben eltér ez a légkör.

Szűkösre lett betervezve az itteni nézelődés, így hamar indultunk vissza Caudanba, a buszunkhoz. A Port Louis-ban eltöltött idő nem volt elég nagy igazságok megállapítására, de a kapott élmény egy sokoldalú és élhető város képét adta.

port louis piac.JPGPiaci pillanat

Délnek mentünk tovább. Út közben egyre sűrűsödtek a nagy hegyek, a part menti homok pedig ha lehet, még fehérebb lett. Sokan esküsznek rá, hogy a nyugati oldal természetileg a legszebb, aminek van alapja.

Utunk a La Pirogue hotelhez tartott, ám mielőtt odaértünk volna, megálltunk a Flic en Flac partján, ami a Grand Baie után a második legnépszerűbb célpont Mauritiuson. Egy apró halászfalu áll itt, ami az évek alatt igazi turistaparadicsommá lett. Néhány fotó után hátrahagytuk ezt a csodaszép partszakaszt, remélve, hogy esti szállásunkon is hasonlóan szép strand vár majd. Joggal reméltük, hiszen mai vendéglátónk, a Sugar Beach mindössze néhány kilométerrel odébb áll.

flic_en_flac.JPGNapozók Flic en Flac-on

A Pirogue-ot néztük meg először, ami tulajdonképpen tőszomszédja a Sugar Beach-nek. A két szállodában közös, hogy kertjükben gyönyörű a gyep, a legszebbek, amit Mauritiuson láttam. A Pirogue-é remek, míg a Sugar Beach-ét mintha egyenesen Anglia dombjain nevelték volna.

Közel egy tucat szállodán voltunk már túl eddigre, így minden apró hibára érzékenyebbek voltunk. Az esti szállásunk  az építészetétől a partjáig szinte mindenben lenyűgözött, de volt egy nagy gyengéje, méghozzá a szobái. Az öt csillag ezért kissé túlzás, de összességében ettől ez még egy újabb jó hotel volt.

sugar beach mauritius.JPGAz a gyep... Sugar Beach

Szólj hozzá!

Címkék: kikötő port louis flic en flac la pirogue

A bejegyzés trackback címe:

https://hetnapeden.blog.hu/api/trackback/id/tr524669284

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása