Háromszáz év telt el a dodó madár kihalása óta, és a remetegalamb néven is ismert állat mára a kipusztított fajok jelképévé vált. A röpképtelen, nagy méretű és beszámolók szerint esetlen mozgásával vicces látványt nyújtó dodóval kapcsolatban máig sok a kérdőjel, és számos téves információ kering róla.

Az egy pulyka, egy flamingó és egy kövér galamb keresztezésének látszó dodó kizárólag Mauritius szigetén élt. Noha korábban úgy tartották, a szomszédos Réunionon is honos volt, mára kiderült, hogy egy más, de hasonlóan titokzatos fajjal, a réunioni remetegalambbal keverték össze.

Az 1500-as évek elején érkeztek az első tengerészcsoportok Mauritiusra. A megfáradt hajósok örültek a lassúságuk és barátságosságuk miatt könnyen vadászható dodóknak, és bőszen irtották őket húsukért. Ezek a szűk számú hajósok azonban még nem okoztak különösebb károkat a populációnak. A faj kálváriája a 17. század közepén kezdődött, amikor tömegesen érkeztek a szigetre a holland telepesek. A cukornádtermesztés céljával érkező emberek hatalmas területen pusztították el a természetes növényzetet ültetvényes gazdálkodásukkal, a dodók azonban nem is ezt, hanem az ekkoriban behurcolt állatok, köztük macskák, kutyák, disznók és patkányok érkezését tolerálták kevésbé.

A faj vesztét épp elszigeteltsége okozta. A kontinenstől messze, az óceán nyílt vizén fekvő Mauritiuson ugyanis olyan nyugalomban éldegélt, hogy ellustult hosszú evolúciója alatt. Egyszerűen nem bírt szembeszállni az új  kihívásokkal. Fészkét a földre készítette, így tojásai és fiókái kiszolgáltatottak voltak a ragadozók ellen. Ez a fajta alkalmatlanság, természete és menekülésre képtelen testalkata mind segítettek gyors kipusztulásában, melynek pontos idejét ugyan nem tudni, de feltehetőleg már az 1600-as évek végén, legkésőbb a 18. század elején lehetett.

A rövid idő, melyet az ember a dodó mellett élt, sajnos kevés ahhoz, hogy elég leírás, hiteles beszámoló maradjon ránk erről az érdekes madárról. A köztudatban mindenesetre egy mókás megjelenésű, butácska kétlábúként maradt fenn. Lévén, hogy egyedül Mauritiuson élt, a szigetállam a mai napig büszke a dodókra. Olyannyira, hogy még a címerében is szerepel.

Titokzatossága és egyedisége miatt több íróra volt hatással. Douglas Adams-t és Gerrald Durrellt is megihlette, Lewis Carroll pedig egy egész karaktert szánt egy dodónak Alice Csodaországban című regényében. A filmkultúrában is találni érdekes ábrázolásokat róluk. Ilyen volt például a Jégkorszak című animációs film, mely talán a legismertebb filmes megjelenítése. Mindemellett plüssfigurák és számtalan más gyerekjáték készült őt mintázva.

Aki szeretne kicsit közelebb kerülni ehhez az érdekes madárhoz, legjobb ha ellátogat a Fővárosi Állatkertbe, ahol egy kis séta alatt könnyen rálel majd egy jól sikerült dodószoborra.