Olykor elég egy apró véletlen – mondjuk egy kényszerdöntés és két avatatlan kéz – ahhoz, hogy valami maradandó szülessen. Így volt ez a Mauritius-bélyegekkel, a filatélia gyöngyszemeivel.
1847-et írunk, amikor Mauritius kormányzójának felesége, Lady Gomm egy jelmezbállal egybekötött fogadást szervez a szigeten. A meghívókat bélyeggel szeretné ellátni, melynek használata még éppen csak kezd elterjedni az anyaországban ekkor. A kevés itt lakó között nem akad ember, akinek volna tapasztalata a bélyegkészítés kényes folyamatában, ezért a feladattal Joseph Osmond Barnard órásmestert bízzák meg.