Hét nap Éden blog

Stella Clavisque Maris Indici, vagyis az Indiai óceán kulcsa és csillaga – ez Mauritius.

Facebook

Dertour

Friss topikok

Naptár

szeptember 2017
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30

Quaddal a nádtengerben

2012.08.11. 14:03 MDavid89

Miután bejártuk a fővárost, Port Louis-t, quadra ültünk, hogy felfedezzük végre a sziget belső területeit is.

Az utazás első öt napján körbebuszoztuk a sziget felét. A szárazföld mélyét csak ritkán érintettük, nagyrészt a part mellett haladtunk. Azon a kevés szakaszon ahol nem láttuk az óceánt termőföldek, leginkább a végtelen cukornád közt utaztunk, és talán ezért volt annyira várt program a Black River Gorges nemzeti parki quadtúra.

quad_mauritius.JPGA hatodik nap főszereplőinek egyike, háttérben a nemzeti parkkal

A sziget dél-nyugati csücskében fekvő park kihagyhatatlan úti cél. Mivel a természetes növényzet nagy része már az első telepesek hatására eltűnt, a park tulajdonképpen az igazi Mauritius egyik utolsó megmaradt darabja. Hatalmas, meredek dombok, sziklafalak tűzdelik, és épp ennek köszönheti, hogy fennmaradt, hiszen a nádtermesztés sík felületet igényel, így ami a gazdáknak használhatatlan vidék volt, az ma a kihalás szélén álló őshonos fajok végső menedéke őserdőkkel, patakokkal.

A C Beach Clubban eltöltött ebédünk után indultunk park határában álló Frédrica rezervátumhoz. Quadjaink egy apró gyakorlópálya mellett sorakoztak. Ennek a rövid, dombbal és árkokkal teletömött pályának a teljesítése volt az egyetlen kritériuma a túrán való részt vételnek, és miután mindenki gond nélkül átment ezen a próbakörön, indulhattunk a sziget mélyére.

quad_mauritius1.JPGIrány a nádtenger

Kezdetben nyílegyenes földutakon haladtunk a nádak között, majd elértük azt a négy-öt méter magas kerítést (tiszta Jurassic Park-feeling), ami a rezervátum állatait benn tartja. Innentől már egészen más lett a terep. A nádat felváltották a tenyér nagyságú leveleket lógató fák, míg az út kanyarokkal és árkokkal lett tele.

Az erdő egyre sűrűsödött, a leírhatatlan hangulatú ösvényen pedig egyszer csak előtűnt egy régi kőmalom. A fák lombjai fölé magasodó építmény a holland vagy a francia gyarmati időkből maradhatott fent, és egykor talán tonnaszám dolgozta fel a nádat. A magányos malom után hamar kiértünk az erdő szélére, és onnantól mintha csak az afrikai szavannán lettünk volna: a zöld fákat hirtelen felváltották a száraz puszták.

cane_mill_mauritius.JPGMinden, ami a malomból maradt

Ekkor kerültünk először kapcsolatba a helyi állatvilággal, az alacsony fűben ugyanis tucatszám legeltek a szarvasok. Jól láthatóan megszokták már a quadok berregő hangját, hiszen legtöbbjük még csak fel sem emelte a fejét, amikor néhány méterre tőle elgurult kis csoportunk. Túravezetőnk - aki egyben a rezervátum egyik vadásza - elmondta, hogy ezt a fajt még a 17. század első felében, Jáváról hurcolták be, és annyira jól érzi magát ezen a zárt területen, hogy nagyon gyors iramban szaporodik, amiért sajnos sűrűn ritkítani kell az állományt.

A legelésző szarvasok között kanyargó úton kapaszkodtunk fel egy magasabb domb tetejére, ahonnan egyszerre volt látható a sziget mélye és a kilométerekkel odébb hullámzó óceán. Az égen ekkor még alig volt néhány fehér felhő, így érthetetlen, hogy honnét jött az a kiadós égi áldás, amit percekkel később, a meredek úton lefelé ereszkedve kaptunk a nyakunkba. Hamisítatlan trópusi eső volt, olyan, amilyen azalatt a három perc alatt (amíg tartott) óriási pocsolyákat szült. Tulajdonképpen még jól is esett abban a negyven fokban, de a dagonyává vált utak nem tették könnyebbé a lejutást dombról.

3j.JPGA rövid eső mindent eláztatott

A konvojban haladásnak nagy hátránya, hogy az elől haladó kivételével mindenki a másik porát, sarát vagy füstjét nyeli. Amire visszaértünk az erdős részre már állt is rajtunk a sár vastagon. Ezt szerencsére az erdő utáni poros utakon sikerült leszárítani, így a túra végére már sem a quadokon, sem a ruhánkon nem volt nyoma az esőnek.

Óriási élmény volt ez a program, az egyik legemlékezetesebb két órája mauritiusi utunknak. A szigeten rengeteg ilyen túra közül lehet választani, és ezek mindegyike 2000 rúpia körül mozog. Ennyit mindenképp megér, hiszen más módon nehéz ennyire közel kerülni a fennmaradt természethez, és egy gyalogtúrával ellentétben, óriási területeket lehet bejárni egy délután alatt.

Fotók: Bényei Zoltán

Szólj hozzá!

Címkék: quad black river black river nemzeti park

A bejegyzés trackback címe:

http://hetnapeden.blog.hu/api/trackback/id/tr974698614

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.