Hét nap Éden blog

Stella Clavisque Maris Indici, vagyis az Indiai óceán kulcsa és csillaga – ez Mauritius.

Facebook

Dertour

Friss topikok

Naptár

június 2017
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30

Fordulatokkal teli ötszáz év

2012.06.25. 17:01 MDavid89

Mauritius rövid, mégis fordulatokkal teli történelemmel bír. Véres csaták helyett, a háborúkat itt a diplomácia fegyvereivel vívták az európai hatalmak.

A sziget a 16. századig szinte lakatlan volt. Noha arab és maláj hajósok a kora középkorban többször is kikötöttek rajta, a termékeny föld és a nyugodt környezet sem volt elég ahhoz, hogy meggyőzze őket a letelepedésről. A nagy felfedezések idején, 1502-ben egy olasz térképész, Alberto Cantino mérte fel a méreteit, majd 1507 és 1513 között portugálok fedezték fel újra, és az Ilha do Cirne, vagyis a Hattyú -sziget nevet adták neki. Ők sem maradtak sokáig, ahogy azok a brit tengerészek sem, akik szintén ezekben az években jártak erre.

768px-Parrot_hunting_on_Mauritius.jpg Az első hollandok Mauritiuson

A hollandok 1598-as érkezésével felgyorsult az élet a szigeten. Ugyan kezdetben csak hajóikat javították itt, a Maurtius név, amit ekkor adtak neki, örökre rajtamaradt. 1638-ban megérkeztek az első telepeseik, akik hamar belekezdtek a cukornádtermesztésbe. Őshonos fákat és fajokat, köztük a népszerű dodót irtották ki a következő évtizedekben, majd 1710-ben egyszerűen elhagyták a szigetet. Sertést, baromfit, jávai szarvast és kóbor kutyákat hagytak maguk után, alaposan felforgatva ezzel a helyi faunát.

Nem tartott soká, míg a franciák átvették a hollandok helyét. 1721-ben kezdték meg a letelepedést, és az infrastruktúra gyors fejlesztésébe kezdtek. Port Louist, a szigetállam mai fővárosát fő kikötővé, egyben adminisztrációs központtá tették meg, 1745-re pedig elkészült az első cukornádmalom, amiben immár nemcsak alkoholt, de cukrot is készíthettek.

frenchmauritius.jpgTérkép a franciák vezette sziget idejéről

Az anyaországban az 1790-es évek elején zajlott a nagy francia forradalom, melyet a szigeten élők is üdvözöltek. Az új kormányzó 1803-ban Charles Decaen lett, aki katonai kormányzást folytatott, eltöröltette a rabszolgaságot és vallásszabadságot hirdetett. Mindössze hét évvel később azonban a francia egyeduralkodásnak is vége lett. 1810 augusztusában zajlott ugyanis a Grand Port-i csata, a legkomolyabb ütközet Mauritius történelmében. A britekkel vívott hajós csatát a franciák nyerték, de a britek partra szálltak Cap Malheureux-nél, és elfoglalták a szigetet.

A két fél megállapodott, melynek értelmében a franciák megtarthatták ugyan kultúrájukat és földjeiket, de a brit behatás innentől fokozatosan lett egyre erősebb, 1832-ben pedig az angolt fogadták el, mint hivatalos nyelvet.

Grand_Port_1810.jpg A Grand Port-i csata

Az 1850-es években megkezdődött az ipari forradalom szigeten, aminek eredményeként kiépült több vasútvonal, valamint elkészült az elektromos- és a telefonhálózat. 1934-ben bevezették Mauritius saját fizetőeszközét, a mauritiusi rúpiát, két évvel később pedig megalakult az első párt, a Munkáspárt.

A Munkáspárt megnyerte az első választásokat 1948-ban, majd sorban a következőket, és 1967-ben szorgalmazták a franciáktól való teljes függetlenedést, melyet a lakosság nagy része támogatott. 1968. március 12-én végül kimondták függetlenségüket, Mauritius pedig a Brit Nemzetközösség tagjává vált. Egészen '92-ig kellett várni, míg az államforma köztársaság lett, melyben a vezetői tisztséget jelenleg az ötévente tartott választások győztese, a köztársasági elnök tölti be.

Szólj hozzá!

Címkék: történelem grand port-i csata

A bejegyzés trackback címe:

http://hetnapeden.blog.hu/api/trackback/id/tr554607144

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.